Pohang(포항/浦項) egy jelentős ipari város Dél-Korea keleti partján. Pohang ad otthont a POSCO-nak, a világ egyik legnagyobb acélipari társaságának.
POSCO: http://www.posco.com/homepage/docs/eng6/jsp/s91a0000001i.jsp
Ebben a rövid blogban azonban a tények helyett szeretnélek inkább elkalauzolni titeket azokra a helyekre, ahol jómagam is jártam Pohangban.
Bukbu tengerpart (북부해수욕장)
A hely, ahol életemben először láttam a tengert. Ki gondolta volna, hogy az első tengerpart, amelyen életemben először járni fogok több, mint 8000km-re és egy teljes napig tartó útra lesz tőlem. Minden évben tartanak itt tűzijátékot és különböző rendezvényeket, sok bódéval, utcai ételárusokkal és kis színpadi fellépőkkel.
Ahogy ott mondják egy MT (membership training) keretében, azt a feladatot kaptuk, hogy maradjunk fent egész éjszaka és nézzük meg reggel együtt a napfelkeltét. Elég borult volt az ég, úgyhogy nem jártunk 100%-os sikerrel.
Yukkori (육거리)
A ’belváros’ mozival, sok ruha, illatszer, sminkbolttal, étteremmel, kakaroke bárokkal, egyszóval sok szórakozási lehetőséggel.
És persze a játékterem, amely meglepő módon szinte mindenhol van, ahol jártam.
Egy kis város Pohangtól nem messze. Közvetlenül a tengernél helyezkedik el, rengeteg rákot és egyéb tengeri herkentyűt árulnak itt. Itt kell átszállni egy buszra, amely elvisz minket a Homigothoz, amelyről lejjebb írok. Nincs észrevehető buszpályaudvar, egy nagyon egyszerű falusias városról van szó. Emlékszem, hogy röpke pár hetes koreai nyelvtanulás után odamerészkedtem egy padon pihenő öreg házaspárhoz és kétségekkel telve megkérdeztem tőlük, hogy honnan megy a busz a Homigothoz. Fura tájszólás van Dél-Koreának ezen a részén, mindenesetre válaszoltak nekem és csodák csodájára sikerült is megértenünk egymást.
Homigot (호미곶)
A harmónia kezei.
Egy eléggé kieső részen jó sok perces utazásra található a belvárosi résztől, ezért érdemes vagy reggel elindulni vagy, ha látni szeretnénk a napfelkeltét, akkor előre lefoglalni egy szállás. Napfelkelte néző fesztivált is szoktak itt tartani.
Mi elég későn érkeztünk meg, ezért a képekből lehet, hogy nem látszik rendesen, de egy nagyon szép tengerpartot és kezeket láthatnak az ideérkezők. XD
A bal kéz a szárazföldön, a jobb kéz az óceánban található. Azt az üzenetet közlik, hogy minden ember együtt él és segítséget nyújt egymásnak, úgynevezett Sangsaeng (相生), azaz az együttélés koreaiul. Most itt nemigazán látszik, de van egy parkrész, ahol a peronon a Nap képe, illetve két kerek gyűrű található, amelyek szintén a harmóniára utalnak.
Jukdo vásárcsarnok (죽도시장)
Végül, de nem utolsó sorban az én személyes nagy kedvencem a Jukdo market, egy tradicionális piac.
Halat, tengeri herkentyűket planktonokat és Spongya Bobokat, gyömülcsöt, zöldséget, ágyneműt, párnát, matracot, ruhát, cipőt, táskát és még kitudja meddig sorolhatnám. Egyszóval mindenféle dolgot meg lehet itt kapni.
Első utam a piacon csak rövid körbenézéssel és Hotteok evéssel telt. ( A Hotteokot így beírva a googlebe vagy akármilyen keresőbe rá tudtok keresni.) Sok piacon illetve szórakozónegyedeknél vannak utcai ételárusok. Én mondom, hogy a koreai street food tényleg finom!
Második utam azzal telt, hogy bementem a piac szélén lévő Daisoba, ahonnan elég nehezen tudtam kijönni. A Daiso egy 100 Forintos bolt szerűség, de annál sokkal jobb. Nagyjából minden van benne, emlékszem, hogy annak idején, fürdőpapucsot, müzlistálat, evőeszközt és vállfát vettem, amelyeket azóta is használok. XD
Végül a harmadik utam során a piacra vettem egy ágymatracot :D Szeretek keményen aludni, de a kollégiumban annyira kemény volt az ágy, hogy úgy keltem fel minden nap, mint akit megvertek. Egy nap aztán elegem lett elmentem a piacra egy matracért, amelyet utána végigvonszoltam a piacon, végig az utcán a buszmegállóig, majd nagy nehezen felmásztam vele a buszra, leszálltam vele a sulinál és nagy megelégedéssel elhelyeztem szépem a 3. emeleti szobánkba.
Még volt ezután 4. 5. sokadik alkalom is, ekkor láttam azt a tömérdek halmennyiséget, amit ott árulnak.
Sok jó emlék fűz Pohanghoz, emlékszem a bevásárlóközpontra is, ahova jártunk, a hétvégi ebédekre a belvárosban, a játékteremre, a barbeque-s sütögetős helyekre, arra hogy itt ettem először *samkjopszált,ttokpokkit, hotteokot bungeoppángot, itt ettem eddigi életem legfinomabb kimchijét és miegyebet. Itt voltam először karaokes szobába, Daisóba, koreai CD-s boltba és még sokáig sorolhatnám. Itt halottam először tájszólásban egy kis pizzázót vezető idősebb házaspártól, hogy "Milyen jó, hogy tudok koreaiul." "한국말 아니까 얼마나 좋노" XD
És persze nem utolsó sorban szert tettem egy jó barátra, akivel azóta is folyamatosan tartom a kapcsolatot immáron 5 éve.
Tavaly nyáron, 4 év után, pont a születésnapomon sikerült újból ellátogatnom Pohangba, bár csak egy napot töltöttem most ott, minden perce szuper volt. Befejezésként pár kép a gyönyörű tengerpartról és a tengerpartra néző szállásról.
Zárszóként még visszautalnék a Homigotra és a kezekre: Együtt élés és egymásnak való kölcsönös segítségnyújtás. Minden ember életében vannak nehéz pillanatok, évek,évtizedek, olyan nehézségekkel nézünk szembe, melyekről másoknak fogalmuk sincs, éppen ezért legyünk előzékenyek, segítsük egymást, ha lehet, mert úgyis hátráltat majd minket az élet.
------2. blog vége---
facebook.com/asiahuny
